A sérült könyvek nem feltétlenül értéktelenek: a piaci érték attól függ, mi sérült, mennyire ritka vagy keresett a kötet, teljes-e a könyvtest, megvan-e a kötés, és van-e olyan többletértéke, mint első kiadás, dedikáció, ex libris vagy különleges proveniencia. Egy beázott könyv, penészes könyv vagy széteső kötésű példány esetében először az állapotot kell rögzíteni, csak ezután érdemes javításról, mentésről vagy eladásról dönteni.
Mitől „sérült” egy könyv?
A használt könyv állapota sokféleképpen romolhat. Más megítélés alá esik egy kissé kopott borító, mint egy hiányos, ázott vagy penészes példány. Eladás előtt érdemes tárgyilagosan leírni a hibákat, mert a pontos állapotleírás bizalmat épít, és segít reális értékbecslést adni.
- Kötéssérülés: meglazult gerinc, leváló borító, széteső ívek.
- Papírsérülés: szakadás, gyűrődés, hiányzó laprész, erős foltosodás.
- Beázás: hullámos lapok, vízfolt, összetapadt oldalak, deformálódott könyvtest.
- Penészgyanú: szürkés, zöldes vagy fekete pöttyök, dohos szag, elszíneződés.
- Hiány: hiányzó címlap, tartalomjegyzék, tábla, melléklet vagy illusztráció.
- Korábbi javítás: ragasztószalag, házilagos ragasztás, újrakötés, beírás, kivágás.
Fontos különbség, hogy a használatból eredő kopás sok könyvnél természetes, míg a hiány vagy a beázás már komoly értékcsökkentő tényező lehet. Ugyanakkor ritka, keresett vagy dokumentumértékű köteteknél a sérülés sem zárja ki az eladhatóságot.
Mit tegyünk, ha beázott könyv kerül elő?
Egy beázott könyv esetében a legfontosabb a kapkodás kerülése. Sok kár éppen akkor keletkezik, amikor a tulajdonos erővel próbálja szétnyitni az összetapadt lapokat, vagy súlyos könyveket tesz a deformálódott könyvtestre. Eladás vagy becslés előtt érdemes fényképet készíteni a jelenlegi állapotról, különösen a címlapról, a gerincről, a sérült részekről és az esetleges kiadási adatokról.
Ha a könyv ritkának tűnik, első kiadás lehet, vagy családi hagyaték fontos darabja, ne kezdjünk agresszív tisztításba. A szakavatatlan javítás sokszor többet ront az értéken, mint maga az eredeti sérülés. Ha bizonytalan, hogy egy példány ritka-e, segítséget adhat az első kiadású könyvek felismeréséről szóló útmutató.
Penészes könyv: menthető vagy selejtezendő?
A penészes könyv különösen kényes kérdés, mert az állapotbecslésnél nemcsak az esztétikai hibát kell nézni, hanem azt is, hogy a kötet biztonságosan kezelhető-e, és nem veszélyezteti-e a többi könyvet. Könyvfelvásárlásnál a penészgyanús példányoknál gyakori, hogy a vevő csak külön vizsgálat után dönt, vagy egyáltalán nem veszi át a könyvet.
Érdemes elkülönítve tartani a penészgyanús darabokat, és nem összecsomagolni őket értékesebb, tiszta állapotú kötetekkel. Ha hagyatékban vagy könyvtárfelszámolás során nagyobb mennyiségben kerülnek elő ilyen könyvek, a legjobb megoldás a pontos fotózás és előzetes egyeztetés. Így elkerülhető, hogy feleslegesen mozgassunk vagy szállítsunk olyan tételeket, amelyek később nem értékesíthetők.
Könyv javítása: mikor érdemes szakemberhez fordulni?
A könyv javítása nem azonos a házi „megragasztással”. Magyarországon a könyvrestaurátor szakképesítés szakmai követelményei között szerepel többek között a károsodott papír- vagy pergamenalapú dokumentumok, a könyvkötés, valamint a papírra vagy pergamenre írt könyvtest restaurálása. Ugyanez a követelmény a könyv- és papírrestaurátor feladatai között említi a száraz tisztítást, valamint a papír és pergamen sérüléseinek kijavítását, a hiányok kiegészítését is – olvasható a vonatkozó szakmai követelményben.
Ez azért lényeges, mert egy értékes könyvnél a rosszul megválasztott ragasztó, ragasztószalag vagy erőltetett préselés maradandó nyomot hagyhat. Nem minden sérült könyvnél éri meg restaurálásba fogni, de ritka, dedikált, első kiadású vagy dokumentumtörténeti szempontból érdekes példányoknál célszerű szakember véleményét kérni. Ha a könyv dedikált, különösen fontos, hogy a javítás ne érintse az aláírást vagy bejegyzést; erről bővebben itt olvashat: mikor értékes igazán egy dedikált könyv.
Jó példa a sérülések összetettségére a Magyar Nemzeti Levéltár egyik restaurálási esete: egy repeszsérült könyvnél a lapok kisimítása és kiegészítése csak a könyv szétbontásával volt megoldható – írja a Magyar Nemzeti Levéltár. Ez is mutatja, hogy komoly sérülésnél a „ránézésre egyszerű” javítás valójában összetett szakmunka lehet.
Sérült könyvek értéke: mi alapján becsülhető?
A sérült könyvek értéke nem egyetlen hibától függ. A Library of Congress értékelési összefoglalója szerint az antikvár könyvek esetében nincs egyetlen megbízható „árkalauz”; az érték több tényezőn alapul, és a könyv azonosításához fontos adatok közé tartozik a szerző, a cím, a megjelenési dátum, a megjelenési hely, a kiadó és a kiadás – lásd a könyvértékelési útmutatót.
Gyakorlati szempontból az alábbi kérdések segítenek eldönteni, hogy egy sérült példányt érdemes-e felkínálni:
- Teljes-e a könyv, megvannak-e a fontos lapok, táblák, mellékletek?
- Ritka vagy keresett kiadásról van-e szó?
- Van-e benne dedikáció, tulajdonosi bejegyzés, ex libris vagy más provenienciajel?
- A sérülés csak esztétikai, vagy akadályozza az olvasást és kezelést?
- A javítás várhatóan növeli az értéket, vagy csak költséget jelentene?
Az ex libris például önmagában is érdekes nyom lehet, különösen ha ismert tulajdonoshoz vagy gyűjteményhez kapcsolódik. Erről részletesebben itt talál útmutatót: ex libris könyv és proveniencia.
Eladás előtt: mit küldjön a könyvbecsléshez?
Ha sérült könyvet szeretne eladni, a legnagyobb segítség a pontos, őszinte leírás. Küldjön fotót a borítóról, gerincről, címlapról, kiadási adatokról, a sérült részekről és minden különleges bejegyzésről. Ne hallgassa el a beázást, penészt, hiányt vagy korábbi javítást: ezek nem feltétlenül zárják ki az értékesítést, de alapvetően befolyásolják a becslést.
Ha bizonytalan, hogy a hibás állapot ellenére van-e piaci érték, érdemes külön átnézni a sérült könyv eladásáról szóló részletes cikket. Sok esetben nem a tökéletes állapot dönt, hanem a ritkaság, a keresettség, a teljesség és a könyv története. A jó értékbecslés alapja mindig ugyanaz: pontos azonosítás, korrekt állapotleírás és a sérülések reális mérlegelése.
